Ó! Igen! Az egészségügy!
Agyon csépelt téma, mindaddig, amíg más szájából hallja az ember a különböző képtelen történeteket.
Viszont a személyes tapasztalat az más.
Na ebből nekem is jutott egy kicsi,
Alhasi fájdalmaim voltak, baloldali tájékon. Háziorvos nagyon jó fej. Megtaperolt, majd megállapította, hogy ez bizony sérv gyanús. Ugye azt tudjuk, hogy ez akkor keletkezik, ha az ember megerőlteti magát. Ez az én esetemben azért is furcsa
hiszen világéletemben kerültem a fizikai munkát.
Irány az SZ.T.K. általános sebészet!
Mondanom sem kell, hogy a várakozási idő minimum másfél óra, de ezen nem akad föl az ember, hiszen az egészségünk ér annyit. bejutottam! Szintén tapizás. megjegyzem közel sem oly alapos mint amit a körzeti doki végzett. Talán ezért nem is lepett meg, hogy nem talált semmit. Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy mi következik. Ultrahangos vizsgálat!
Persze nem rögtön, hisz nem sürgős! Egy hét várakozás belefér. Kaptam papírt, rajta időpont: péntek de. Az egyik furcsaság, hogy a sebész, aki vizsgált délután rendel, és a U.H. után vissza kell mennem hozzá. Na mindegy!
Eltelt a hét. Kezemben a dokumentel sasszé az ultrahangra. Kicsapódik az ajtó. Adom a passzust. Válasz: Hát jó, de várni kell!
Azon lettem volna meglepve, ha rögtön behív! 3/4 óra múlva Szólít az asszisztens. No mifene! Ez elég gyorsan ment, gondoltam magamban. de hát nem úgy van az! közölte velem a hölgyike, hogy a sebészet nem jelentette át az igényét, arra vonatkozóan, hogy engem meg kell vizsgálni. Mire én: Ott van a papíron, az érintett testrész, valamint az időpont is. Mi a probléma?
Az, hogy a sebészet nem küldte át az igényét E-mail-ben!!!!!! Mondom E-MAIL-ban!!!! Az eszem megáll! A két rendelő között a távolság k.b. 50 m. Vissza kellett mennem a sebészetre, megkérni őket, hogy ugyan szíveskedjenek már át üzenni! Persze ott is várnom kellett 15 percet. Majd kaptam még egy papírt. Én a Kis laikus agyammal egyszerűbben is megoldottam volna egy telefonhívással. nem tartott volna semeddig oda csörögni, hogy itt van X Y, akit át küldtetek. Toljatok már át egy emilt, SMS-t, faxot, füst jelet, vagy valamit! Á! Nem! A beteg rohangáljon! Ők meg majd sztrájkolnak! Logikus nem?! Vissza a célállomás! Ja! Azt ne is említsem, hogy amíg távol voltam, szép kis tömeg gyűlt össze, akik elém kerültek. Asszisztens ki. papír oda neki. A nő egy kiképző tiszt hangján: "Ezt vissza adom. Helyet foglal! Vár!" Annak idején a katonaság berkein belül volt megszokott ez a stílus.
Kisvártatva nyílik az ajtó, ki lép rajta a doki meg a szolgája és cigarettával a kezükben távoznak. Végül is valahol ők is emberek. Ami jár az jár! Még szerencse, hogy türelmes ember vagyok! Ezért az a 2 és fél óra hossza meg sem kottyant, amit eltöltöttem. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ultrahang sem talált rendellenességet! Hurrá! Semmi bajom! Nekem nincs. És másnak?
